buyu282.com
A telefonhívások is munkába hívtak, vagy már megkezdett folytatására. Szeretne inast, de nincs jelentkező. Kitaníttatná. Mindent és még annál is többet. Víz, gáz, fűtés, villany is. Persze, hogy ne kelljen más mesterekre várni. Mi is vártunk rá még vagy három hónapot. Azután megjelent egy másik szerelő, akivel már évekkel előtte beszéltünk a sürgős munkáról, majd pár hónappal azelőtt is. Másnapra anyagot rendelt és elvégezte egy délután. Köszönet érte. A munka, az elvégezendő sok, a munkás kevés. S közben rengeteg munkanélküli téblábol össze-vissza. Nincs itt ellentmondás? Mert az igaz, hogy a betanított és segédmunkából nincs olyan sok. Olyan munka, amikor szinte az ágyból busszal bevisznek a gyárba, belökik a kávét és kéz alá teszik az anyagot, majd bambulva 8-10 órán keresztül balról jobbra ugyanazzal a lendülettel, 22 másodperces közökkel, ugyanazt a mozdulatot kell megtenni és a végén a busz szinte hazavisz a TV elé, és még jól is fizet. Na az ilyen munka kevés. Az is igaz, hogy ma mindenki jogász, médiamunkás vagy celeb akar lenni.
Az ember undorodhat a már novemberben dúló vásárlási őrjöngéstől, és gondolhat az inkvizícióra meg a klérus aljasságaira, pásztorlás helyetti lélekrombolásaira, azért a karácsonyt megőrizheti a szeretet ünnepének. És a húsvétot húsvétnak. Kivonulással, feltámadással, termékenyítő locsolkodással, a szapora nyuszikkal – mindennel együtt. Úgy tűnik tehát, szerencsés volt a döntés, hogy május első napja legyen a munka ünnepe, mert könnyen köthető, mitizálható az emberi alkotóképesség és a természeti virágzás, noha a dátumot kijelölőket, tudjuk, egészen más vezette. 1889. július 14-én, a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdető forradalom centenáriumán ült össze Párizsban a II. internacionálé kongresszusa, s akkor, ott a '86-os május elsejei chicagói munkástüntetésen megöltek emlékére választották a szolidaritás és a munka ünnepnapját. Hogy miért akkor a tanácstalanság és miért nem tudjuk ünnepelni, ami minden eltérítő hazugságtömeg ellenére ünnepelhető lehetne a létezésben, arról fogalmam sincs.
Zengjen a dalunk, pajtás, Fákon újul a hajtás, Fogadjuk a tavaszt dallal! Itt van május elseje, Énekszó és tánc köszöntse! Zeng és dalol az élet, Szállj csak, zeneszó, ének, Ébresszed a magyar népet! Népek tavasza, téged Hív ez a vidám ének Béke legyen a világon Hallgass bele Update Required To play the media you will need to either update your browser to a recent version or update your Flash plugin. Neked már megvan az Animal Cannibals könyve? Elfogultsággal együtt állíthatjuk, hogy a könyv egy kiváló autentikus korrajz. A fiúk megszokott humorukkal és rengeteg különlegességgel mutatják be nekünk a rap, a hip-hop és saját maguk fejlődését miden értelemben. Igazán sok érdekességgel gazdagodik mindenki, aki veszi a fáradságot, hogy 20 karakternél többet olvasson. Neked már van esélyed, mert eljutottál idáig a cikkben... :) Nekünk már megvan! :)
Lenin nagy bajban lenne nálunk - ott állna a magyar Putyilov-művek kapujában, de a kifelé igyekvő marcipánkészítők és hidegkonyhai szakácsnők között nehezen találna harcrakész proletárokat, attól tartok. Mégis, ki is ma a munkás? A szocialista nagyipar szétverésével a dolgozók elmentek – ki nyugdíjba, ki rokkantnak, a kevésbé szerencsések valami kócerájba – jobb esetben rendezett kisüzembe – a végképp szerencsétlenek meg elmentek munkanélkülinek és ezzel ráültek egy olyan csúszda végére, mely számukra korábban elképzelhetetlen nyomorba röpítette őket, a létbizonytalanságba, a kiszolgáltatottságba. A magyar ipar szerkezete teljesen átalakult, iparágak szűntek meg és helyettük nem jött létre semmi, legfeljebb a szolgáltatások területén mutatkozott némi fejlődés, de ami azt illeti, a műkörmösök sem tűnnek valami túlzott osztályöntudattal megvert népeknek. Nem szólva a töméntelen fél vagy teljesen kényszervállalkozóról, akik ebben a formában próbálnak meg gondoskodni saját foglalkoztatásukról, és akik a haveroknak büszkén mondják, hogy ők vállalkozók, holott ők is csak máról-holnapra élő szerencsétlen proletárok, akik legfeljebb saját magukat zsákmányolják ki, de azt legalább nagyon.
Északkelet-Magyarországon is ehhez az utóbbihoz hasonló módon készítik a májfát, de újabban terjed a virágcsokor, illetve a virágkosár ajándékozása. A csehszlovákiai magyar adatok magas fákra, az erdélyiek azonban inkább zöld ágakra utalnak. A fákkal kapcsolatosan kétféle követelmény lehetett: sudár, magas legyen vagy fiatal, zsenge. Az ágak pedig zöldek vagy virágosak. A helyi lehetőségeknek megfelelően változik a fa fajtája, mely lehetett nyárfa, nyírfa, fenyőfa, fűzfa, virágzó cseresznyeág, meggyág, orgona stb. A májusfa eredetéről és már a múlt században is meglévő változatairól az alábbiakat olvashatjuk: "Minden év május elsején a falukban, városokban, sok épület előtt lehet leszúrva látni virító zöld levelű, ágas bogas, karcsú, magas fákat, melyeken virágok, szalagok, déli gyümölcsök, italok, füzérek stb. díszelegnek. Falvakon nőtlen ifjak kedveseik ablaka előtt állítják fel május első napján virradóra a májusfát; városokban ma már csak a mészárosok emelnek íly fákat a tőlük húst hordó fehérnép számára.
A május elsején állított fákat pedig sokfelé éppen pünkösdkor bontják le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. Ady Endre: Május elseje Akik az éjjel ─ mint én: a vén lump ─ A mulatókat sorra vevék, Csodálhaták azt, amitől az éj zúg ─ A szertehangzó éji zenét. De én, ki számon tartom a naptárt, Nem dicsekvés, de egybe tudám: Itt van Május, az illatot lehellő, Mosolygó, szép nyár lesz ezután. Tündér Május! dicsőitő dalt Hányszor daloltam rólad én, Mikor nem voltam ilyen fásult, Törődött, fáradt, vén legény. Óh, bár tudnál úgy elbüvölni, Ahogy még tudtál egykoron, Mikor édes varázsba ejtél Megáldva ifju, szép korom. Fáradtan, búsan, elmerülten Az utcán végig baktatok, Az éjbe zsongó, bús zenére Alig, alig hogy hallgatok. Hejh, mikor még több volt a szívben Az érzés, sejtés, vágy, remény ─ Valaha én nem így mulattam Tündér Májusnak éjjelén! … …S nem jött az én szememre álom Késő, pirosló hajnalig, Csodás hangok zsongtak fülembe, Hallám a dalt: a hajdanit.