buyu282.com
[ADY ENDRE] A Sion-hegy alatt - Ady Endre - Ady Endre versk�tetei �s versciklusai (1906-1918) G�g �s Mag�g fia vagyok �n... (1905) H�ja-n�sz az avaron (1905) Temet�s a tengeren (1906) P�risban j�rt az �sz (1906) A magyar Messi�sok (1907) L�d�val a b�lban (1907) A Sion-hegy alatt (1908) Az els� istenes versciklus c�m�t ad� k�ltem�ny. Amikor el�sz�r megjelent, nem kis megbotr�nkoz�st keltett az �reg �r prof�nnak tetsz� le�r�s�val �s az Isten-szag emleget�s�vel. Hatvany Lajos m�lt�n nevezte Ady egyik legszebb k�ltem�ny�nek, hiszen k�l�n�sen fesz�lt �s �sszetett l�lek�llapotot jelen�t meg. A k�lt�i �n bizonytalannak �s t�tov�nak mutatkozik a vers elej�n: a gyermekkori eml�kek nyom�n tapogat�zva keres valakit, akiben bizonyos lehet, aki �t eligaz�tja, akib�l rem�nyt mer�thet. T�kozl� fi�k�nt t�rne meg Ur�hoz a "rongyolt lelk�", "�letben k�rhozott" f�rfi, akinek k�ptelen�l t�volr�l: a hal�lb�l kell visszatal�lnia elfeledett hit�hez, elvesz�tett nyugalm�hoz. De m�g a hal�lb�l is vezet �t Istenhez, a felejt�sb�l nem.
A Sion-hegy alatt (1908) című vers az ellentétek, ellentmondások verse. A szinte kegyeletsértő képek – Isten ráncos kezű, fázó, kegyes öregúr, hosszú, piros betűkkel foltozott kabátjában, olyan, mint egy varázsló – váltakoznak a pátoszos, biblikus képekkel ( "S lángoltak, égtek a kövek", " Minden lépése zsoltár-ütem: / Halotti zsoltár. ") és az istenkereső ember könyörgésével, olykor egy szakaszon belül is. A vers másik szintje a beszélő személye. Az Istennel találkozó felnőtt ember gyötrődik és kínlódik, mert nem tudja megszólítani az Urat. A gyermekkori istenképzet (jóságos, öreg bácsi) komikus, ugyanakkor a beszélő kétségbeesetten kutat emlékezetében a "gyermeki ima" után, mellyel megszólíthatná az "arcát bekönnyező" Istent. A vers – sok más költeményhez hasonlóan – egy eseménysor (látomás), melynek idő- és térviszonyai nem konkrétak (" Nyirkos, vak őszi hajnalon, / Valahol Sion-hegy alatt. "). A találkozás múltbeli, ezt jelzik a múlt idejű igealakok. A múltidejűség csak a vers utolsó mondatában változik jelenné, melynek nyilvánvaló funkciója a bűntudat állandóságának, a megváltatlanság jelenbeliségének az érzékeltetése.