buyu282.com
Egy cseh mesélte, hogy az őrjárat valamennyi kutyáján cédula fityegett: Hund. Miért? Kérdezték a csehek, mire a németek azt felelték, Mivel ez egy hund. El akarta ezt mesélni Fionának, aztán meggondolta. Mindig ugyanazokon a dolgokon nevettek, de mi van, ha ezúttal Fiona nem nevet? Még rosszabb dolgok következtek. Fiona behajtott a városba, azután egy fülkéből telefonált Grantnek, megkérdezte, milyen úton vezessen haza. Szokásos sétájára indult a mezőn át az erdőbe, és a kerítések mentén jött vissza – óriási kerülővel. Azt mondta, az ember mindig számíthat rá, hogy a kerítések eljuttatják valahova. Nehéz volt eligazodni rajta. A kerítésekről úgy beszélt, mintha viccelne, és minden nehézség nélkül emlékezett a telefonszámra. – Nem hiszem, hogy aggódni kellene emiatt – mondta. – Egyszerűen csak elvesztem az eszemet. Grant megkérdezte, bevett-e altatót. – Ha bevettem is, nem emlékszem rá – mondta Fiona. Aztán hozzátette, sajnálja, ha felületesnek hangzott. – Egészen biztos vagyok benne, hogy nem vettem be semmit.
Ám Alice Munro írásai mégsem teljesítik a címükben ígérteket. A banális életfelszín itt sötét üregeket rejt, az elbeszélések szereplőinek élete szinte észrevétlenül fordul katasztrófába, a kiszámíthatónak és rendezettnek látszó élet valójában aknamező: vér, erőszak, borzalom és téboly leselkedik a novellák hőseire, illetve - súlyozottan - hősnőire. Mint ahogy talányos bonyodalmakat, dermesztő rejtelmeket fed el, persze csupán látszatra, illetve ideig-óráig, a csendes és higgadt előadásmód, az áttetszően keresetlen nyelvezet és hagyományosan épkézláb, "eleje-közepe-vége" elbeszélésszerkezet is. Ildiko de Papp Carrington, Munro vélhetőleg magyar származású vagy rokonságú monográfusa Munro írásművészetét a "kézbentarthatatlan kézbentartásának", az "uralhatatlanság uralásának", a "kezelhetetlenség kezelésének" nevezte könyve címében ( Controlling the Uncontrollable: The Fiction of Alice Munro, 1989). Munro témáira és előadásmódjára egyaránt áll ez a megállapítás. Írásai, ezek a csehovi és joyce-i mércével mérhető elbeszélések létünk legkezelhetetlenebb igazságát "kezelik" irodalmilag, miközben rezzenetlen nyugalommal képesek szembenézni vele, és segíteni nekünk, hogy mi is szembenézzünk vele: maga az élet az az alattomos, gyógyíthatatlan és halálos kór, amely elviszi novellái szereplőit, mint ahogy bennünket is.